Hogyan állapíthatjuk
meg a közegellenállási erő nagyságát
egy zuhanó test esetében?
Belátható, hogy a sebesség növekedésével a közegellenállási erőnek nőnie
kell. Ha pl. egy ejtőernyős vagy egy nagy magasságból lehulló esőcseppek
mozgását vizsgáljuk, akkor kizárható, hogy jó néhány száz méterről esve
végig gyorsulnának, hiszen akkor az ejtőernyős túl nagy sebességgel érne a talajra,
az esőcseppek pedig átszakítanák az esernyőnket. Viszont csak abban az
esetben mozoghat bármilyen test gyorsulás nélkül, állandó nagyságú sebességgel, ha a rá ható erők eredője nulla. Az
esőcseppekre ható közegellenállási
erő ezek szerint esés közben addig növekszik, amíg el nem éri a
cseppre ható nehézségi erő értékét
- eddig gyorsul a csepp is -, ezután pedig már egyenletes sebességgel
közeledik a Föld felé. Ennek a végsebességnek vagy "utazási
sebességnek" az elérésétől kezdve a dinamika alaptörvénye szerint a következő egyenlet
érvényes a testre:
Fk=m x g.
Tehát egyenletes mozgással
eső testek esetén a közegellenállási
erő egyenlő nagyságú a testre ható nehézségi erővel. A nehézségi
erő pedig meghatározható, ha megmérjük a test súlyát egyensúlyban.
A közegellenállási erő
függ: a közeg sűrűségétől, a test mozgásirányra merőleges legnagyobb
keresztmetszetének nagyságától, a testnek a közeghez viszonyított
sebességétől, a test alakjától.
A közegellenállási erő matematikai
alakja:
F k =k·A·p· v 2
ahol k jelöli az alaki tényezőt, ρ a közeg sűrűsége, A a mozgó test homlokfelületének keresztmetszete, míg a v a test és a közeg relatív sebessége.
|
|
A közegellenállási erő szándékos csökkentése
miatt egyre áramvonalasabb autók, repülőhépek, vonatok jelennek meg a
közlekedésben
A közegellenállási erő szándékos növelésére is
tudunk mondani pár példát. Az ejtőernyősök a közegellenállási erő nagyságát
növelik meg a hatalmas felületű ejtőernyővel. A közegellenállási erő segítheti
is a mozgást. Például a vitorláshajókon a vitorlába fújó szél mozgatja a
hajókat előre.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése